mint ahogy korábban sokan keverték Novák Katalint Varga Judittal, én ma tudtam meg, hogy Maruzsa Zoltán és Mráz Ágoston Sámuel nem ugyanaz az ember.
Posts by Zsófi 📚
pontosan 10 éve, az utolsó középiskolás évemben volt rajtam utoljára nemzeti színű szalag, akkor is csak azért, mert muszáj volt. ma előkotortam.
4 éve a választások másnapján mentünk útlevelet csináltatni, de végül maradtunk. jó lenne holnap úgy ébredni, hogy nem kell elővennünk a fiókból a B tervet.
Ellenőrizzétek biztos ami biztos:
nemzetiseginevjegyzek.hu?utm_campaign...
Ha rajta vagytok a nemzetiségi névjegyzéket akkor nem szavazhattok a választáson az országos pártlistára.
köszi-köszi, felírtam mindet, azt hiszem, nem lesz gondunk az étkezéssel :D
örök hála! ilyen egykupacban kajálós hellyel már volt jó tapasztalatunk Stockholmban is, Eindhovenben is néztünk hasonlót, de felveszem ezt is a listára, ha már úgyis ott leszünk :)
igen, mentálisan már gyúrok erre, vannak kimenekülős ABCD tervek :)
ezt anyukám fogja a legjobban értékelni, köszii!
hoooooly, nagyon köszi, lendülnek is fel a térképünkre! Amszterdam mellett leszünk (Hilversum), szóval a tömegközlekedés minden ágával meg fogunk ismerkedni szerintem + King's Day is beleesik a nyaralásba, úgyhogy gondolom az is dob majd egyet a programokon 😅
minden évben jól felkészülök a nyaralásra, de most még sehogy sem állok, pedig 3 hét múlva indulunk… úgyhogy ha van Eindhovenben, illetve Amszterdam és vonzáskörzetében bármilyen ajánlásotok enni-, inni- és néznivalóra, szívesen fogadom 😅
dolgok, amiket ma évesen tudtam meg:
- az egyik legértelmesebb középiskolás évfolyamtársam nemcsak DK-s képviselőjelölt, hanem Klára kabinetfőnöke is.
- mivel olyan jó sajtóvisszahangja volt Lázár tavaly nyári látogatásának, hétfőn Szijjártó is meglátogatja kisvárosunkat…
legyen már vége.
beszéltem a pszichológusommal, visszamegyek terápiára egy rövid időre, mert teljesen szétszedett az elmúlt egy hónap. örülök, hogy mertem segítséget kérni, de azért hamarabb is jöhetett volna ez a felismerés.
jó, a mai mérkőzés levett pár évet az életemből, de Celebrini ellensúlyozza ezt. hát mi játékot hoz 19 évesen?!
let’s go for the gold, boys!
11. nap
minden pszichoszomatikus tünetem előjött újra, és két napja olyan erős a szorongásom, hogy alig látok ki mögüle. legyen már vége.
mindenki máshogy gyászol, amivel nincs is baj. a gond ott kezdődik, hogy mindhármunk megküzdési stratégiája ütközik egymással, de annyira, hogy nem tudom, megússzuk-e vita nélkül. miért ilyen nehéz ez…
én csak ennyit szeretnék hozzáfűzni 👀
www.instagram.com/reel/DIfkO1P...
6. nap
kb. három év után ma újra pánikrohamom volt. még mindig ugyanolyan szar érzés.
minden szar, de nagyon boldoggá tesz, hogy nézhetem a kanadai jégkorongcsapatot, és szurkolhatok ugyanazoknak, akiknek az NHL-ben is. 🇨🇦🦈 #WinterOlympics2026 #TeamCanada
és igen, írtam a pszichológusomnak, hogy lehet, szükségem lesz rá a közeljövőben. addig meg marad ez hajónaplónak.
szerencsés voltam eddig, a mama az első közeli családtagom, akit elvesztettem, de pont emiatt fogalmam nincs, mit kéne éreznem és meddig tart majd a gyász. nincs kontroll, random hullámokban tör rám a harag és a szomorúság. gyűlölöm, hogy még most is csak haragudni tudok rá. fucked up az egész.
ennek ellenére az egész családot tekintve így is én vagyok a legkevésbé megrázva. a nap nagy részében indifferens vagyok, de ha meghallok egy dalt, akkor rám tör a sírás.
mindig is turbulens volt a kapcsolatom a mamával, az utóbbi években szinte nulla kontakt volt már köztünk, ezért szerintem engem lep meg a legjobban, hogy így reagálok. pedig terápián erről is sokat beszéltünk.
ma a cba-ban Alex Warren Eternity c. száma ment, úgyhogy egy Kinder tejszelettel és fél kiló kenyérrel a kezemben sírtam a sorok között.
és még a lilahagymát is belekentem a szemembe főzés közben.
a túloldalon találkozunk, mama.
már ki vannak készítve a papírjai. ma vagy holnap, ennyit mondtak bent.
round two. anyu siet haza Kecskemétről, én meg nem tudom, mit csinálok.
nálam John Green a top tier. a The Anthropocene Reviewed mindig kifele fordítva áll a polcomon
valószínűleg az bánt, hogy bár nekem éveken át ő volt az egyik legfontosabb ember az életemben, én a mai napig nem tudom, hogy milyen szerepet töltöttem be az ő életében. már ha egyáltalán volt bármi szerepem is...
kicsit fáj, hogy ennyi év terápia után is még mindig van olyan ember, akinek túl nagy hatalma van az érzéseim felett. pedig már annyiszor lezártunk mindent. én is sokszor gondoltam azt, hogy lezártam magamban a kettőnk dolgát. ilyenkor (is) túl kicsi ez a város. 🫠